[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Az ablakaiból egészen Türingia erdQkkel borított hegyvonulatáig ellátni, de a közelben is soka fa.Rautenau erdQs vidéken fekszik, s nem messze a birtoktól folyik a Saale.Egyszerszívesen megmutatnám kegyednek atyáim földjét, nagyságos kisasszony.Ebben a pillanatban visszatért hozzájuk Nora és a vQlegénye. Von Rautenau úr alkalomadtán szívesen megmutatná nekünk családi birtokát mesélteRuth a testvérének. Mit szólnál, ha egyszer elmennénk oda? Semmi akadálya.Miért is ne? TélidQben, sajnos, nem a legszebb a táj jegyezte meg Arnold. Akkor tavasszal majd megismételjük a kirándulást.Elvégre kocsival csak egy ugrás ide mondta Nora, aki pontosan értette, hogy Ruth ezen az ártatlannak látszó módon kívánjamegszemlélni frissiben vásárolt birtokát. Örömömre szolgálna, ha Rautenaun üdvözölhetném önöket.Természetesen amegértésüket kell kérnem, mert sok minden szorul frissítésre és javításra ahhoz, hogy ismétegykor volt fényében ragyoghasson a birtok. Csupán futó látogatásra megyünk, és egy legénylakástól amúgy sem várhat sokat azember.Akkor hát megállapodtunk, von Rautenau úr? A jövQ hét vége felé felkeressük.Nekedis jó lesz így, Ruth?A lány félénk pillantást vetett Arnoldra, akinek a szeme szinte könyörögve kérte, hogyfeleljen igennel.Nagyon szerette volna megtudni, el tudná-e képzelni Ruth az életétRautenaun. Hogyne, egyetértek válaszolta, mert Q is kíváncsian várta, hogy megismerhesse abirtokot, amely immár az Q tulajdona.Georg Reinhard azonnal felajánlotta, hogy elkíséri a hölgyeket a kirándulásra.Még akkor is a tervezett utazásról beszélgettek, amikor Fredi Fiebelkorn és Susi Hellmegérkezett.Boldogságtól ragyogó arcuk mindenkinek szemet szúrt, Susi nem bírta sokáig,és Ruth karjába repült. Minden a legnagyobb rendben van.Csodaszép a világ suttogta. Engedjék meg, hölgyeim és uraim szólalt meg Fredi fennhangon, büszkénmosolyogva , hogy a menyasszonyomként mutassam be Hell kisasszonyt.Édesapámtisztelettel elvárja önöket a szombat délután tartandó eljegyzési ünnepségünkre.Általános volt a csodálkozás, amely alól egyedül Ruth képezett kivételt.Mindenkijókívánságait fejezte ki a jegyeseknek, és örömmel elfogadta a kereskedelmi tanácsosmeghívását.Arnold von Rautenau azonnal arra gondolt, hogy az ünnepségnek köszönhetQen ismétélvezheti majd Ruth társaságát, mielQtt hétfQn visszatér Rautenaura.A jövQ hét végén megintláthatja, mert akkor meg Qk kirándulnak el hozzá, de utána a nQvére esküvQjéig nem leszalkalmuk a találkozásra.A fiatalember úgy tervezte, hogy addigra elkészül az intézQi lakfelújításával és berendezésével.Azt még nem merte eldönteni, hogy feltegye-e akkor Ruthnaka mindent eldöntQ kérdést.Újra és újra az Q kedves, komoly arcát kereste a szeme.Ha találkozott a tekintetük, úgyérezte, bizsergetQ áram fut végig a testén.A lány is mintha mindig megörült volna ezeknek azösszenézéseknek.Szinte bizonyos, hogy nem közömbös iránta.Nagyon, de nagyon szereti ezta gyöngyház szemq, aranyszQke, hamvas bQrq teremtést!ElsQ látásra kettQjük közül talán a nQvére tqnik szebbnek, de kétségtelenül Ruth azértékesebb.Az Q szemében Nora vagyona semmi, ha a húga belsQ értékeihez méri.Legyencsak Q a szebb, akkor is Ruth marad a kedvesebb, elragadóbb és számára az egyetlen, akinekvarázsereje lehet felette.Hamarosan megérkeztek a Sanders testvérek Fredi nekik is büszkén bemutatta újdonsültmenyasszonyát.Pk nem az eljegyzés tényén lepQdtek meg a legjobban, hanem inkább akedvezQ változáson, amelyen az ifjú Fiebelkorn keresztülment.Mintha még meg is szépültvolna a szerelemtQl&Ruth és Susi teázás közben kis idQre elvonulhatott, s a még mindig izgatott kis diáklánybizalmasan beszámolt a nap történéseirQl. Fredi édesanyjánál könnyq dolgom volt Sokkal könnyebb, mint az édesapjánál, akiegyébként elbqvölQen kedves velem.A felesége azonnal a karjába zárt, és köszönetet mondottazért, hogy boldoggá akarom tenni a fiát.Mintha ezért köszönet járna! Én viszont valóbannem tudom, miként fejezhetném ki neked méltó módon a köszönetemet.Ha te nem vagy, énsoha nem lehetek ilyen nagyon boldog. A sors akarta, hogy így legyen, Susanna.Nem az én érdemem. Kérlek, szólíts te is Susinak.Susanna szegény, józan, félénk teremtés volt, Susi viszont aboldogság gyermeke. Ahogy akarod, Susi.A szüleid tudják már a nagy újságot? Azonnal megsürgönyöztük, és már meg is érkezett a válaszuk.Képzeld, mit írtak! Susifelkacagott. Ámulunk és bámulunk, de nagyon örülünk.Tiszta szívbQl minden jót kívánunk.Ennyi volt a táviratukban, egy szóval sem több.El tudom képzelni, hogy otthon most áll a bál.Teljes lehet a felfordulás.Pedig azt még nem is közöltem, hogy a vQlegényem édesapjakereskedelmi tanácsos.Ha ez kiderül, egész Rostock a feje tetejére áll.Holnap koránhazautazom, és délre Fredi is megjön majd, hogy a szüleim beleegyezését kérje azegybekelésünkhöz.Holnap kihagyom az elQadásokat, kedves Ruth, és neked sem tarthatommeg az órát.Meg kell osztanom az enyéimmel a sok szépet s jót, amiben részem volt. Megértelek, Susi.Nem hagyod abba az egyetemet? Nem.Tegnap már beszéltem errQl Fredi édesapjával.Úgy számolom, húsvétig elkészülöka vizsgadolgozatommal.Nem szokásom félbehagyni, amit egyszer elkezdtem.Fredi édesapjaegyetértett velem, és kijelentette, most már hangsúlyt fektet arra, hogy diplomás nQ legyen amenye.Megkérdeztem, nagyon megharagszik-e, ha megbukom az államvizsgán, mirekijelentette, hogy az kizárt dolog, Szerintem is.Engem viszont aligha taníthatsz tovább. Miért ne taníthatnálak? Ha te is úgy akarod, minden marad a régiben.Nekem is jót tesz,elvégre ismétlek közben.A vizsgadolgozatomnak egyébként is a XV.Lajos korabeli franciamqvészet a tárgya, úgyhogy nagy hasznát veszem az óráinknak
[ Pobierz całość w formacie PDF ]