[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Vagy inkább győztesen, pálmával térj haza,Ne alapozd híred egyetlen bosszúra,Rajta! Késztesse most vitéz karod csapásaA királyt kegyre és Ximénát hallgatásra;Mert hogyha szereted, nincs más út, hidd nekem:Hogy visszanyerd szívét, térj vissza győztesen.De drága az idő, s én szavakra fecsérlem,Azt akarom: repülj, és visszatart beszédem.Jöjj hát, győzd le a mórt, s győzd meg királyodat:Mit a grófban veszít, megnyeri általad.NEGYEDIK FELVONÁSELSŐ JELENETXiména, ElviraXIMÉNANem tévedsz, Elvirám? A hír nem kósza lárma?ELVIRAEl sem képzelheted, mindenki hogy csodálja!És a közbámulat dicséri egekig,A győztes, ifjú hős nagyszerű tetteit.Szégyenszemre jelent meg előtte a mór had,Partra szálltak hamar, s még hamarább futottak.Három óra alatt nyertek a harcosokTeljes győzelmet és két királyi rabot.Vezetőjük előtt leomlottak a gátak.XIMÉNAÉs Rodrigo keze tette mind e csodákat?ELVIRAHarcáért két király jutott díjul neki,Legyőzte őket, és így lettek foglyai.XIMÉNAKitől hallottad e nagy hírt? Kinek az útján?ELVIRAA néptől, mely nevét visszhangozza az utcán,Örömük tárgya és oka e drága fő,Mondják: szabadító, zengik: védangyal ő.XIMÉNAS a Felség, ő vajon neheztel még a hősre?ELVIRANem mert még Rodrigo megjelenni előtte,Persze, Don Diego boldogan sietettBemutatni a két királyt fia helyett,S kegyelmet kért neki, kérte; méltassa szóraA Felség azt, aki hazánk szabadítója.XIMÉNAVajon megsebesült?ELVIRANem hiszem, nem tudom.Jaj, hogy sápadozol! Tartsd magad, Asszonyom.XIMÉNAVegyük fel újra a gyöngült harag keresztjét,Bárhogy aggódom is, szólít a kötelesség.Dicsérik, éltetik, s ujjongva hallgatom!Néma becsületem, béna akaratom!Szerelmem, csönd legyen, hadd jajgasson a bánat,Legyőzött két királyt, de megölte apámat;Olvasom kínomat e súlyos gyászruhán,Az első hős tusa; íme ezt adta rám;S hadd zengjék tetteit a nagyszerű vezérnek,A tárgyak, körben itt, csak bűnéről beszélnek.Ti, akik híremért a vágytól óvtatok,Fátyol, szalag, palást, sötétlő kárpitok,Győzelmét hirdető díszek, fekete pompa,Ti adjatok erőt gyászos feladatomra,S ha majd hatalmasan a vágy új harcra kel,Figyelmeztessetek, mi az, mit tenni kell:Diadalmas kezét támadjam és ne féljek.ELVIRAAz infánsnő van itt, csitítsd le szenvedésed.MÁSODIK JELENETInfánsnő, Xiména, ElviraINFÁNSNŐNem azért jöttem én, hogy vígasztaljalak,Inkább, hogy könnyeink közösen hulljanak.XIMÉNAAkik most boldogok, azokkal kell örülnöd,Élvezzed, Asszonyom, mit az ég kegye küldött.Másnak, rajtam kívül, a könnyre nincs joga:Rodrigo által ép megint a köz java,Győzelmes fegyvere a bajt elhárította,Csupán nekem szabad panaszkodnom miatta;Megvédte városunk, szolgálta a királyt,Csak én vagyok, kinek hős kardcsapása fájt.INFÁNSNŐXiménám, Rodrigo csodát tett, semmi kétség.XIMÉNAMár hallottam a nép bántó híresztelését,Hangosan kürtölik: amily hős harcos ő,Éppoly boldogtalan, szomorú szerető.INFÁNSNŐVajon miért veszed zokon e szóbeszédet?Hajdan ez ifjú Mars tudott tetszeni néked,Övé volt a szíved, ő hordozta igád,S hogyha dicsérik őt, ez fényt vet tereád.XIMÉNABárki joggal rajong őérte, bizonyára,De nékem gyötrelem az ő magasztalása,E megdicsőülés bennem új kínt növel,Ha látom: mennyit ér: látom: mit vesztek el.Jaj! Míly keserűség a szerelmes szívének!Növekszik érdeme, s lángom mindjobban éget;Mégis, feladatom mindennél több nekem,Hiába szeretem, vesztét követelem.INFÁNSNŐTegnap mindenki még mélységes tisztelettelCsodálta azt, amit nagylelkűen cselekszel,Az udvar meghajolt, oly pompás volt e tett,Bámulták hős szíved, szánták szerelmedet.De hinnél-e a hű, baráti intelemnek?XIMÉNAVétket követek el, hogyha nem szívlelem meg.INFÁNSNŐMi jogos volt elébb, jogtalan volna ma.Rodrigo most hazánk egyetlen támasza,Szive-bálványa ő a népnek, mely imádja,A mórok ostora s áldás Kasztíliánkra
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
